A kávébogyó a trópusi kávécserje termése, latin elnevezése Coffea. Ez a kiterjedt nagyságot elérő növény a buzérfélék családjába tartozik, és a botanikusok szerint néhány száz fajtája létezik. Közvetlen termesztésre azonban ezek közül csak az Arabica és a Robusta szolgál. Kisebb mennyiségben és nem nagy, főképp afrikai területen, termesztik a Liberica fajtát is.

Mindkét fajtát kávéültetvényeken termesztik, szerte a világon, a kettő közül az Arabica foglalja el az első helyet, mivel a világ össz-kávétermésének mintegy 70 százalékát adja. A kávétermesztésre leginkább megfelelő terület az Egyenlítő mentén található, de általánosságban elmondható, hogy mindegyik fajta kissé más termesztési feltételeket igényel.

A Coffea Arabica cserjét a magasabb tengerszint felett található ültetvényeken termesztik, a legoptimálisabb az 1000, ill. az 1800 méter feletti magasság. Egyenletes növekedéséhez elengedhetetlen feltétel az állandóbb hőmérséklet és a kiegyenlített klíma. Ez a fajta kávécserje a három méteres magasságot is eléri, az ültetéstől számított negyedik évben terem, majd még legalább 25 éven keresztül lehet róla gyűjteni termést. Ráadásul egy év alatt többször is hoz termést, de néhány kitűnő – főleg a kenyai – fajtánál mindössze csak egyszer.

Az Arabica cserje igényes mind a termesztésre, mind a termésbegyűjtésre és az ezt követő feldolgozásra. Nagyon érzékeny továbbá a hőmérséklet-ingadozásra, és csak kevéssé ellenálló a kártevőkkel és a betegségekkel szemben. Termesztését csak megfelelő területen lehet folytatni, és a kávészemek feldolgozása különleges - főképp időben és anyagiakban – módszereket kíván, melyek azután jelentősen növelik a kávé végleges piaci árát. Ennek ellenére az arabika nagyon keresett, igazi ínyenckávé, melyet a szakértők főként finom íze és aromája miatt értékelnek. Általánosságban elmondható, hogy az alacsony koffeintartalmú kávéfajták egészségesebbek, mert kevésbé terhelik meg az emberi szervezetet. Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy az Arabica olyannyira népszerű, ráadásul az íze is finomabb, ugyanakkor származási helytől függően változó.

A másik ismert fajta a Robusta kávé. A kávépiacon a maradék 30 százalékkal van jelen. Ez a cserje mintegy 15 méter magasra nő, az ültetvényeken – a termést szedő munkások dolgát könnyítendő – a megfelelő magasságra nyírják, amely maximum két méter. Két fajta, az Arabica és a Mauritian kereszteződéséből keletkezett. 800 méteres tengerszint feletti magasságban termesztik, és az ültetéstől számított két éven belül már termést is hoz. A Robusta kávécserje nem túl igényes ami a termesztési feltételeket illeti, de úgyanúgy, mint az Arabica fajta, érzékenyen reagál a hirtelen bekövetkező hőmérséklet-ingadozásokra. Azonban egyetlen fajta sem tűri a fagypont alatti hőmérsékletet. A Robusta egyúttal bőven termő, és a szemeket csupán úgynevezett száraz eljárással dolgozzák fel, ami annyit jelent, hogy nem megy végbe az egyébként szokásos, bonyolult erjesztési folyamat. A betakarításnál pedig segédeszközöket is igénybe vesznek, ellentétben a másik fajtával, melyet kizárólag csak kézzel szednek. Összefoglalva elmondható, hogy ez a fajta sokkal ellenállóbb a kártevőkkel és a betegségekkel szemben.

A Robusta-szemek kisebbek, mint az Arabica kávészemek, és kevésbé értékesek. Sokkal nagyobb a koffeintartalmuk, ami miatt az ebből a fajtából készített kávé íze és az emberi szervezetre gyakorolt hatása eltérő. Nem annyira finom, markánsabb és keserűbb íze van, és a színe sötétebb. Mindezek ellenére ennek a fajtának is megvannak a kedvelői, hiszen a Robusta is okozhat felejthetetlen kávéélvezetet. A legtöbb esetben azonban ezt a fajtát kávékeverékként hasznosítják, keverik például az Arabicával, ami által az íze jobban érvényesül, és az ára is csökken.

A kávészemek minősége aszerint különbözik, hogy hol termett. Különböznek nemcsak az ízben, hanem nagyságban és színben is.

A legjobb minőségű kávék közé jogosan sorolják a kenyai kávét. Pikáns, kissé savanykás íz és finom, gyümölcsre emlékeztető illat rá a legjellemzőbb. Más kávéfajtákkal együtt kitűnő kávékeveréket alkot. A kenyai kávé apró szemű, alakja után „peaberry”-nek is nevezik, és ezek a szemek legtöbbször annyira szabályosak, hogy otthoni pörkölésre is alkalmasak. Pörkölhetőek sütőben vagy pedig serpenyőben, léteznek egyébként kimondottan erre a célra kifejlesztett serpenyők.

A legjobb és egyúttal legdrágább kávénak, a Kopi Luwak kávén kívül, mely azonban nem termesztett – olyan kávé, mely a cibetmacska bélrendszerében érlelődött –, a Blue Mountain fajtát tartják. Ez egy kitűnő jamaikai kávé, mely a magasan fekvő hegyi területekről származik, és jellemző rá az enyhén savanykás, mogyoróra emlékeztető íz. Nagyon aromatikus és egyúttal finom, a szakértők igazi ínyenckávénak tartják. A legjobb íze a közepesen pörkölt szemekből készült kávénak van.

Közepes mértékűre pörkölik a kubai kávét is. Ennél a fajtánál a közepes mértékű pörkölés kiemeli a cédrusfára emlékeztető jellegzetes illatot. A kubai kávét elsősorban a japán ínyencek keresik, az előbb említett jellegzetes illata és nemkülönben íze miatt. Európába azonban csak kis menyiségben szállítják.

A dél-amerikai fajták különböznek egymástól mind minőségben, mind pedig ízben és illatban. A legjobb fajták az Andok vidékéről származnak, telíttet és gazdag ízvilággal rendelkeznek. Némelyiknek közülük a mogyoróéhoz hasonló íze van.

A jemeni kávé szemei – az előbbi fajtákkal ellentétben – szabálytalan alakúak, és ízük enyhén savanykás, mely a borra emlékezet.

A Szumátra-szigetéről származó kávéknak viszonylag alacsony a savtartalmuk, de ízük és illatuk nagyon markáns, mely az erősebb pörkölés hatására még inkább felerősödik.

Az indiai kávé aranyosan csillogó, íze finom és zamatos, melyben visszatükröződik a monszunesők bősége.

Az egyik legjobb kávé a világon a finom és csábító Kona Kai, mely a Hawai-szigeteken terem, és köszönhetően az itteni vulkanikus talajnak, íze bódító és szokatlanul erősen gyümölcsre emlékeztető.