A kávé eredetéről és jótékony hatásainak felfedezéséről rengeteg történet és legenda kering. Mindössze annyi bizonyos, hogy a kávé őshazája Etiópia, ahol a kávécseje máig is vadon nő. A kávécserje Kaffa-tartományból származik. Források bizonyítják, hogy már a régmúltban sem volt ismeretlen az itteni őslakosok előtt a kávészemek serkentő hatása, és gyakran rágcsáltak kávészemeket testük és lelkük felüdítésére.

Legendák szólnak arról, miként és milyen utakon került át a kávé Etiópiából Jemenbe. Némely történet szerint ez a karavánoknak és nomádoknak köszönhető, akik keresztülhaladtak Etiópián. Más verziók szerint pedig a néger rabszolgák vittek magukkal – titokban – kávészemeket azért, hogy amikor az etióp területeken keresztül Arábiába hurcolták őket, jobban bírják a gyötrelmekkel tele utat, és az út megtételéhez szükséges energiával töltődjenek fel. Ugyancsak a legendák beszélnek arról, hogy kávészemeket vittek magukkal azok a zarándokok, akik a távoli Mekka felé igyekeztek. Szintén a kávé segíthetett nekik a hosszú út során a fáradtság legyőzésében.

Sok legenda maradt fenn arról is, hogyan jöttek rá az emberek a kávé jótékony hatására. A legismertebb ezek közül az, amelyikben egy kecskepásztorról van szó, aki hosszú ideje figyelte állatait, amint azok egy cserje piros termését legelték. A kecskék ezt követően feltűnően élénkek és mozgékonyak lettek. Majd a pásztor kíváncsiságból megkóstolta a szokatlan bogyókat, és szintén érezte a szokatlan energiaáramlást teste minden részébe. Titokban italt főzött ezekből a bogyókból, és így eredményesen elűzte magától a fáradtságot. Később titkát felfedte a közeli kolostor apátja előtt, aki ezt követően a kávébogyókból rendszeresen italt főzött a kolostor szerzeteseinek, hogy így segítsen nekik a végeláthatatlan esti imák közben rájuk törő álom elűzésében.

Egy másik legenda Mohamed prófétáról mesél, akire néhány korty kávé elfogyasztása után olyan erő jött, hogy képes volt „negyven embert kiütni a nyeregből és boldoggá tenni ugyancsak negyven nőt”. Hatalmas energiájának és erejének köszönhetően Mohamed képessé vált a hatalmas iszlám birodalom megalapozására.

Létezik pár változata annak a legendának is, mely szerint egy jemeni orvos – bizonyos Hadzsim Omar – száműzetésében gyakran felfigyelt egy gyönyörű tollazatú madárra, amely egy szokatlan kinézetű cserjén pihent. A cserje éppen virágzott és illatozott, ugyanakkor piros színű bogyókat is termett. Omar sejk leszedte a bogyókat, italt főzött belőlük, melynek különös íze és bódító hatása volt. Mivel orvos volt, ezért betegeinek is kezdte rendszeresen főzni az italt, melytől azok hirtelen gyógyulni kezdtek. A legenda szerint eredményes gyógyításáért cserébe kegyelemben részesült, és visszatérhetett hazájába. Ugyanezen legenda másik változata szerint a kávé segítségével meggyógyította a helyi uralkodó lányát. A lényeges dolog azonban mindenképpen az, hogy Omar volt, aki megismertette az arabokat a kávéfőzéssel és kávéivással.

Természetesen a kávépörköléshez is fűződik egy legenda. Egy égő erdőről mesél, ahol a szokásos fák mellett vad kávécserjék is nőttek. A cserjék bogyói a tűzben nem égtek meg teljesen, hanem csak megpörkölődtek, és állítólag olyannyira finom illatot árasztottak magukból, hogy később az emberek maguk rakták a tűzhöz.

Szóljanak bár ezek a legendák igaz, vagy éppen hamis módon, a lényeges igazság mindenképpen az marad, hogy az Arab-félsziget világelső a kávécserje termesztése terén. Az első feljegyzések a kávékészítésről a 15. századból maradtak fenn. Ebben az időben nyitották meg az első kávéházat Isztambulban. A jemeni teraszos kertekben hozták létre az első ültetvényeket, és szintén az arabok voltak azok, akik a kávékészítésből és ivásból valódi szertartást csináltak.

A kávé titkát ugyanakkor kezdetben féltve őrizték a világ szeme elől. Csak a 15. század végén terjedt el szélesebb körben a kávétermesztés világszerte az arra alkalmas területeken, ahol a kezdeti nehézségek leküzdése után lassan közkedveltté vált.

A kersekedőknek köszönhetően aztán a kávé eljutott előbb Velencébe, majd pedig a vén kontinens többi részébe is.

A kávéházak alapítása előtt a kávét mint gyógyszert árusították, és a patikákban lehetett hozzájutni. Később éppen a kávéházaknak köszönhetően lett a kávé keresett és kedvelt ital. A kereskedők egymással vetélkedtek abban, hogy melyiküknek sikerül a saját gyarmatán a legkiterjedtebb kávécserje-ültetvényt létrehozni.

A hollandok voltak azok, akik az elsők között ismertették meg a világgal a kávét, és hoztak létre ültetvényeket Cejlon-szigetén, Indiában és Jáván. Az első ültetvényeket még elpusztították a kiadós esők, de a pár évvel később kiültetett cserjéknek végül sikerült annyira megerősödniük és elszaporodniuk, hogy lehetővé vált a termesztésük Indonézia többi szigetén is. Éppen ez a terület vált később az egyik legjelentősebb kávéexportőrré.

Szintén a hollandok voltak azok, akik kávécserjét ajándékoztak XIV. Lajos francia királynak, aki azután a cserjét üvegházában ültette el, és később is nagy odafigyeléssel gondozta. Később az ajándékba kapott cserje olyannyira elterebélyesedett, hogy jogosan érdemelte ki a legtermékenyebb fa címet. Számos, dél-amerikai ültetvényről származó cserjéről ma is azt tartják, hogy ennek a királyi cserjének a „leszármazottai”.

A kávé elnevezése a gahwah kifejezésből ered, mely azonban eredetileg más italféleségek – mint pl. a bor – megnevezésére is szolgált. A jemeni Mokka kikötővárosból a kávé a kereskedők segítségével kereskedelmi utakon keresztül eljutott a belterületekre, majd pedig a világ többi részébe is. A kávé fokozatosan meghódította Hollandiát, Indonéziát, Franciaországot, majd pedig az Atlanti-óceánon keresztül eljutott Brazíliába és Mexikóba is. Dél-Amerikában pedig olyannyira elterjedt a termesztése, hogy az itteni országok fokozatosan uralni kezdték a világ kávépiacát.

Még a 17.században, amikor a kávéfogyasztás világszerte elterjedt, hozzákezdtek az európai kereskedők a gyarmati területeiken található kávécserje-ültetvények nagyobbításához. Az angolok Indiában és Jamaicán termesztettek kávét, ott, ahol a legdrágább és legkülönlegesebb fajta, a Blue Mountain kezdte hódító útját.

A kávét kezdetben csupán néhány kairói kávéházban kortyolgatták, később nőtt csak meg a kereslet iránta, miután bebizonyosodott serkentő és áloműző hatása. Ezt követően gombamód kezdtek szaporodni a különböző kávéházak más városokban is. Ezek a kávéházak nem csupán a kávéfogyasztás központjai voltak, de olyan helyek is, ahol nyíltan politizáltak, ezért a világi hatalmak több esetben nyíltan felléptek a kávé nyilvános fogyasztása és árusítása ellen.

A kávé végül győztesként fejezte be hódító útját, és elterjedt az egész iszlám világban. Európában pedig győzött az olyan közkedvelt italféleség felett, mint a sör, és lassan, de biztosan meghódította valamennyi európai várost, ízével megbabonázva egyre több embert.

A kávékultúra elterjedése kéz a kézben haladt a kávéházak terjedésével. Ezek a helyek azután fokozatosan egyre inkább hatást gyakoroltak a kereskedelmi, az üzleti és a társadalmi életre egyaránt. Ugyanúgy lassan, de biztosan közkinccsé vált a kávé helyes pörkölésének, őrlésének, elkészítésének és ízesítésének tudománya.