A kávé különböző fajta ízeket rejt magában. Annak érdekében, hogy ezek az ízek maradéktalanul érvényesülhessenek, meg kell tudni választani a kávéfőzés legmegfelelőbb módját. Sokféle kávéfőzési módszer létezik, a legmegfelelőbb kiválasztása pedig nagyban függ attól, milyen az ember ízlése és attól is, hogy hol, milyen földrajzi területen készül a kávé. Néhány, főleg arab országban a kávéfőzés – és maga a kávéivás is – igazi szertartás, más helyeken pedig jellemző a különböző aromaanyagok hozzáadása a kész italhoz. Közép-Keleten már régi szokás a kávé ízesítése, kedvelt fűszer ehhez a kardamom, a szerecsendió, a fahéj és a szegfűszeg. Etiópiában pedig tradicionálisan a gyömbér használatos.

Minden embernek más az elképzelése az ideális kávéról, némelyek a finom, édeskésen csábító ízre esküsznek, másokat pedig inkább az erős, keserű ízű kávé szólít meg. A kávéfőzési praktika megválasztásán kívül sok múlik azon is, hogy milyen fajtát választunk. Az egyes fajták ugyanis nemcsak koffeintartalmuk magasságában (választhatjuk az Arabica vagy a Robusta fajtát) különböznek, hanem származási területben is. Az éghajlat és a termesztési feltételek egyaránt különböző hatással vannak az egyes fajtákra, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy például a brazil kávé ízben különbözni fog a kenyaitól.

A legkitűnőbb fajták a magasan fekvő hegyi területekről származnak, ezekhez a kiváló minőségű és egyúttal legdrágább kávék közé sorolhatjuk a Blue Mountain-t vagy pedig a Kona Kait. Mindkét fajta vulkanikus talajon terem, ennek köszönhetően ízük nagyon különleges, és a hozzáértők által nagyon keresett, valódi ínyenckávék.

A kávé elkészítése és feldolgozása mindig egyfajta kisebb szertartásnak kellene lennie, hiszen ennek az italnak joggal kijár a tisztelet. Kellő odafigyeléssel és szeretettel kell készíteni, bármelyik elkészítési módot is választjuk. Számtalan elkészítési mód közül választhatunk, ezek mindegyike hatással van a kész kávé ízére és küllemére, a kiinduló alapanyagok – a víz és az őrölt kávé – viszont valamennyi esetben ugyanazok. Van, aki a török kávét kedveli, megint más a presszókávéra esküszik. Mindamellett létezik néhány alapszabály, melyeket midegyik készítési módnál be kellene tartani. Ezek a következők:

A kávénak minden esetben frissnek kellene lennie, legjobb szemes kávét vásárolni, majd közvetlenül a készítés előtt megőrölni a szükséges mennyiséget.

Az őrölt kávét jól zárható és erre a célra kijelölt tartóban szükséges tárolni, hogy megakadályozzuk más illatanyagoknak a kávéval történő keveredését. A legjobb a hűvös, száraz helyen történő tárolás. Érdemes a szemes kávét például a fagyasztóban tárolni, a lefagyasztott kávészemeket ugyanakkor nem szükséges az őrlés előtt kiolvasztani. Viszont nem ajánlatos a tárolásra a hűtőszekrény, mivel itt túlságosan nedves hőmérsékleti viszonyoknak lenne kitéve, melyek már veszélyeztetnék a minőséget.

Mindegyik elkészítési mód más és más őrlési fokú kávét kíván. Az úgynevezett török készítési módhoz finomra őrölt kávét kell használnunk, a presszókávéhoz, vagy a presszógépben főzött kávéhoz megfelel a kevésbé finomra őrölt, darabosabb kávé is. Azt is el kell mondani, hogy a finomra őrölt kávéból gyorsabban és nagyobb mértékben illannak el az aromaanyagok, míg a darabosabbra őrölt kávé lassabban és kevésbé veszíti el aromáját.

Szintén alapszabály, hogy a kávé leöntéséhez készített vizet nem szabad teljesen felforralni, hanem közvetlenül a forráspont elérése előtt szükséges levenni a tűzről, és így elkészítve leönteni a kávét. Ajánlatos a víz lágyítása egy kis mennyiségű só hozzáadásával, ezzel egyúttal a kávé ízét is markánsabbá tesszük.

Amennyiben a kilúgozós készítési módot választjuk, fontos, hogy a kilúgozás csupán néhány percig tartson, ellenkező esetben sokat rontunk a kávé ízén. Úgyszintén ajánlatos, hogy az elkészített kávét a lehető leggyorsabban elfogyasszuk, mivel csak így élvezhetjük maradéktalanul a kávé ízét. Idővel ugyanis az elkészített kávéból az aromaanyagok fokozatosan elillannak. Ami a kávé és a víz arányát illeti, nos, erre nincs alapszabály és nincs is szigorúan előírva, mivel ez mindig kizárólag az egyéni ízléstől, illetve attól függ, hogy az erős vagy pedig a gyengébb kávét kedveljük-e inkább.

A minél szilárdabb hab elérésének érdekében az őrölt kávét először kisebb mennyiségű vízzel öntsük le, majd a maradék vizet egészen a forráspontig forraljuk, és ezzel öntsük fel teljesen a csészét vagy a poharat.

A kávét illik minden esetben egy tejszínnel megtöltött edénnyel és egy pohár vízzel együtt felszolgálni.

Érdemes a kávéskancsót a csészékkel együtt, közvetlenül a felszolgálás előtt, előmelegíteni.

A klasszikus arab készítési mód esetén a kávé egy külön erre a célra használatos edényben, a dzsezvában készül, mely tulajdonképpen egy hosszúnyelű kávésedény. Ebben az őrölt kávét cukorral keverik össze, majd tűz fölött kétszer vagy háromszor felforralják. A többszöri forralás következtében csökken a kávé aromája, ugyanakkor felerősödik a keserű íz. Az araboknál kedvelt szokás a kávé kardamommal való ízesítése, mely kissé semlegesíti ennek az erős feketekávénak a markánsan keserű ízét. Az így elkészített kávét kis mokkáscsészékben szervírozzák.

Azokban az országokban, ahol szokás a kávé fűszerekkel vagy ízesítőszerekkel történő ízesítése, nagy hangsúlyt fektetnek a helyi szokásokra és tradíciókra. Így például Etiópiában gyakran használatos a gyömbér, Mexikóban leginkább kedvelt a szegfűszeg és a fahéj, a görögök az ánizsra esküsznek, a hollandok a csokoládéra, míg tájainkon leginkább kedvelt a vanília, a karamell, vagy a mogyoróíz, de néha a brandy is használatos.

Általánosan elterjedt szokás tej hozzáadása szinte mindegyik kávéhoz, de ez a zacc nélküli török kávé esetében, nagy szentségtörésnek számít.

Vannak olyan országok is, ahol egyáltalán nem tesznek tejet a kávéba. Ezek azok az országok – Etiópia és Jemen –, ahonnan a kávé származik, és ahol ma is látni vadon növő kávécserjéket. A vendégek kávéval való kínálása itt, de más arab országokban is, nagyfokú vendégszeretetre utal.

A kávékészítésnél mindig a számunkra legmegfelelőbb módot válasszuk. Ha a célunk érzékszerveink serkentése, a fáradtság elűzése és egyúttal szervezetünket is kímélni óhajtjuk az esetleges koffeinsokktól, akkor az Arabikát válasszuk. A Robusta kávé koffeintartalma nagyobb, íze is erősebb és markánsabb, színe pedig sötétebb.

A kávékultúra fejlődése magával hozta azt az igényt, hogy az egyes fajtákat egymással keverjék, ugyanis ezek a világ legkülönbözőbb ültetvényeiről származnak, és különféle fogyasztói igényeket elégítenek ki. A legtöbb kávékeverék alapját az Arabika adja, ezt egészítik ki a Robustával, vagy pedig más fajtával, és ez akkor is így van, ha a kávé csomagolásán a „100 százalékos” felirat szerepel. A Robustát legtöbbször kávékeverékek alkotójaként árusítják, melyek egymástól csak a százalékarányunkban különböznek. Ez a kávéfajta a keverékeknek markánsabb ízt ad, és az árukat is csökkenti. Az önálló csomagolásban árusított Arabika a keverékekkel összehasonlítva drágább, mert az árában benne foglaltatnak az igényesebb termesztés és a különlegesebb feldolgozási mód költségei.

Annak ellenére, hogy az árusított kávék többsége keverék, tehát többféle ültetvényről származó kávészem keveréke, mégis találkozhatunk úgynevezett „tiszta” kávékkal is, mégpedig az erre kijelölt specializált üzletekben.

Az otthoni kávéfőzés legelterjedtebb és leggyakoribb módszere az, amikor a kávéscsészébe vagy a kávéskancsóba előzetesen odakészített őrölt kávét forró vízzel leforrázzuk és hagyjuk, hogy az kilúgozódjon.

A másik elterjedt mód a szűrt kávé készítése kávéfőzőben, vagy pedig filteres kávéfőző segítségével. Ezeknél a kávézacc eleve elválik a kávétól. A filteres kávéfőzők esetében érdemes – praktikus megfontolásból – papírszűrőt használni, mely a kávéfőzés után eldobható.

Ha nem elégedünk meg a kávéfőzés eme egyszerűbb módjával, és szívesebben innánk presszókávét, akkor ezt megtehetjük valamelyik környékbeli cukrászdában, vagy pedig beszerezhetünk egy igazi presszógépet. Azok, akik valódi ínyencek és szívesen isznak valódi presszókávét vagy kapucsínót, biztosan nem sokat hezitálnak és beszereznek egy speciális kávéfőzőgépet. Ezen gépek alapalkatrésze a gőzszivattyú, melynek 15 bar nyomást kell produkálni. Az ettől alacsonyabb fokozatú nyomással dolgozó kávéfőzőgépekben készült kávé sosem lesz az igazi, annak ellenére sem, hogy egy sor kereskedő igyekszik a fogyasztóknak bebizonyítani az ellenkezőjét. Néha ez a bizonygatás sikerülhet, mégpedig azért, mert a vásárlók többségének fogalma sincs arról, hogy miként is néz ki a valódi presszókávé és milyen az íze. Például az olaszokkal ellentétben, akik a presszókávé és a kapucsínó valódi szerelmesei, és pontosan tudják miként néz ki a valódi kávé, nálunk a presszókávéról nincsenek ilyen pontos ismeretek.

A kávéfőzőket két csoportba oszthatjuk aszerint, hogy segítségükkel valódi presszókávét készíthetünk, vagy pedig ennek csak az utánzatát, tehát egyfajta „hamis” presszókávét. Márpedig ez utóbbi csoportba kell sorolnunk minden olyan kávéfőzőgépet, melyek teljesítménye nem éri el a 15 bart. Áruk ezer korona körül mozog, és származási helyük többnyire valamelyik ázsiai ország. Zavaró tényként hathat, hogy nemcsak a valódi presszó kávéfőzők rendelkeznek emelőkarral, hanem valamennyi, szivattyús kávéfőző. Az emelőkar ezen gépeknél edénnyel van összekötve, amelybe a kávét öntik bele.

A valódi presszókávé kedvelői számára készülnek a kombinált kávéfőzők, ezek többfajta kávé készítésére is alkalmasak. Igaz ugyan, hogy a magasabb árkategóriába tartoznak, de széleskörű a kihasználhatóságuk. Áruk ötezer koronánál kezdődik. A legdrágább csoportot a teljesen automatizált kávéfőzők alkotják, melyek valódi presszókávét és kapucsínót készítenek, és ezenkívül széleskörű tartozékokkal vannak felszerelve, mint például kávéőrlő, a csészék előmelegítésére szolgáló külön felület, szeméttartó edény. Manapság már a háztartásokban is igen elterjedt a használatuk, és szintén ennek megfelelő a formatervezésük.

A presszógépekbe bármilyen kávét beletehetünk, de sokszor probléma a megfelelő mennyiség eltalálása. Előfordul, hogy valaki túlságosan teletömi kávéval a tartóedényt, azonban az is előfordulhat, hogy nem a megfelelő mennyiséget teszi bele. Munkánkat nagyon megkönnyítheti az előre porciózott kávét tartalmazó kerek kis zacskók használata. A presszókávé vagy a kapucsínó készítése nem is olyan egyszerű, mint ahogy az az első pillantásra tűnhet. Egy sor olyan tényező létezik, melyek nagyban befolyásolják a kávé végleges ízét.

A megfelelően elkészített presszókávénak kellemes íze van, ugyanakkor erős, színe pedig sötét. Elkészítéséhez a legmegfelelőbb az Arabica és ennek Etiópiából, Brazíliából vagy pedig Indonéziából származó fajtái. Egy csésze presszókávé főzéséhez két púpozott kiskanálnyi őrölt kávé szükséges, amelyet finomra kell őrölni, de nem porszerűre.

Miután a megfelelő mennyiségű kávéval megtömtük a szűrőtestet, a forró víz a gőzzel együtt átpréselődik ezen az őrölt kávén. A kávékifolyó alá bekészíthetjük az előre melegített csészét, melybe azután a főzési folyamat végén belefolyik a kávé. Ennek színe kezdetben feltűnően sötét, majd karamellszerűen barna,végül legutoljára a sűrű állagú hab – a crema – folyik ki. Ez nagyon fontos, ugyanis ha erre rátekintünk, máris megállapíthatjuk, hogy jól sikerült-e a kávé, vagy pedig kivetnivaló van benne. A jól sikerült kávé tetején ugyanis a fő ismertető jel ez a karamellszínű krém, amelynek ivás közben a csésze falához kell tapadnia, majd az alján kell maradnia egészen az utolsó korty felhörpintéséig. Talán a legfontosabb a kilúgozódási idő megválasztása, mert amennyiben túlságosan rövid, a kávé híg lesz és rossz ízű. Ellenkező esetben pedig az ital keserű és élvezhetetlen, a tetején lévő hab pedig rossz minőségű.

A kapucsínó készítésekor hasonlóképpen kell eljárni. Alapja a presszókávé, elnevezése szintén olasz eredetű, habja pedig a kapucinus szerzetesek csuklyájának – „kapucnijának” –alakjára utal.

Maga a kapucsínó erős, sötét színű kávé habosított tejjel és fahéjjal, néha pedig kakaóval, esetleg csokoládéval megszórt habbal a tetején.

Az elkészítésnél a tej megfelelő habosítására kell nagyon odafigyelni. Erre a célra a legmegfelelőbb a teljes zsírtartalmú, hideg tejet használni, mely forró gőz segítségével tej- habbá verődik fel. A presszóscsészébe egyforma arányban tesszük a felmelegített tejet és a habbá felvert tejet. A megfelelő készítésnél a kávénak e kétféle tejréteg közt kellene maradnia. A kapucsínó tetején vastag habréteg keletkezik, mely a már említett szerzetesi csuklyák alakjára emlékeztet. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a felszíni bőrösödést, a habra nagyobb mennyiségű őrölt fahéjat szórunk. A habnak nem szabadna a kávé fogyasztása közben szétolvadnia, hanem éppen ellenkezőleg, az utolsó kortyig egyben kellene maradnia. Ezen is látni, hogy a kávé sikerült vagy nem. Előfordulhat ugyanis, hogy habkészítéskor az erre szolgáló porító túlságosan elmerül a tejben, az így keletkezett habbuborékok pedig túlságosan nagyok a köztük lévő gyönge kötés miatt – vagyis túl gyorsan szétolvad a hab.

Hasonlóan finom kávéféleség még például a caffé latte, ahol egy rész kávéhoz kettő-három rész meleg tejet adnak hozzá. A kapucsínóhoz leginkább a macchiato elnevezésű kávé hasonlít, melynek az elkészítése is nagyon hasonló, azzal a különbséggel, hogy tej helyett tejhabot használnak.

Mindkét kávét – a presszókávétól és a kapucsínótól eltérően – magas üvegpoharakban szervírozzák.

Más kávéféleségek díszítéséhez tejszínhabot használnak, mint például a bécsi kávé esetében. De nem számít ritkaságnak az alkohol hozzáadása sem, az arabkávéhoz a tejszínhabon kívül tojáslikőrt adnak, az írkávé pedig elképzelhetetlen whisky nélkül. A világ más részein egyéb alkoholfajtákat is használnak a kávé ízesítéséhez, mindez csupán az egyéni ízléstől függ. Normandiában például nagy közkedveltségnek örvend a calvados, amely tulajdonképpen almapálinka. A volt Jugoszlávia területén legismertebb a szilvapálinka, a spanyolok pedig a száraz ánizspálinkára vagy a brandy-re esküsznek. A kávét szervírozhatjuk tejszínhab és fagylalt kombinációjával, vagy pedig jegeskávéként – frappé.

Ha az arab népek mintájára a hozzánk közelállókat és barátainkat szeretnénk kávéval megvendégelni, szeretettel és kellő odafigyeléssel kell készítenünk, közben pedig fantáziánknak is szárnyakat adhatunk. Sokféle kávékészítési mód közül választhatunk, miközben használjuk bár a legmodernebb, legjobb kávéfőzőket – és igyunk bár kapucsínót, presszókávét, egyszerű filteres kávét vagy pedig török kávét – ,egy dologról nem szabad megfeledkeznünk: minden egyes pillanat élvezetéről, melyet ez az ital nekünk tartogat. A kávé ugyanis összekötő kapocs a barátok közt, örömteli légkört teremt a kommunikáció közben, de ha netán magányosan fogyasztjuk, akkor pedig képes az egyedüllét pillanatainak megszépítésére is.